Egy beruházásnál, legyen az műszaki, vagy bármi olyan termék amit hosszútávon szeretnénk üzemeltetni, a vásárláskor legfontosabb szempontunk az ár. Egy termék árának ismerete valóban elégséges ahhoz, hogy hosszútávú döntést hozzunk? A vásárláskor természetsen igen, hiszen sokkal jobb érzés egy látszólag ugyanolyan terméket megvásárolni olcsóbban.
A kezdeti örömünket azonban hamar elveheti egy-egy nem várt probléma, meghibásodás, üzemeltetési nehézség, vagy bármi olyan esemény, amivel nem számoltunk, hiszen csak az árat vizsgáltuk meg a vásárláskor. Biztosan találkoztunk már az érzéssel, amikor egy eszközünk javítási költsége elérte, vagy akár meg is haladta annak árát. Ez igen bosszantó tud lenni, még akkor is, ha rengeteget spóroltunk a beruházással, hiszen így már rögtön ott tartunk, mintha kettőt vásároltunk volna az adott termékből.
Rengeteg iparágban már nem csak a vételárral számolnak, hanem alkalmaznak valamilyen TCO számítást is a beruházások megtervezésénél. A TCO az angol total cost of ownership kifejezésből származik, ami egy eszköz birtoklásának valós költségeit mutatja. Magyarul hivatalosan teljes életút költségnek nevezzük, de a mindennapokban mi is átvettük már a TCO mozaikszót. A mutató arra szolgál, hogy egy-egy vásárlási döntéskor ne csak az árcédulát figyeljük, hanem vegyük számításba azokat a költségeket is, amelyek az eszköz teljes élettartama alatt jelentkeznek majd.
Ha a beruházási költségek mögé nézünk és alkalmazzuk a TCO számítást, két olyan előnyt fogunk tapasztalni, ami több területen is hasznunkra válhat:
Hogy megértsük a TCO számítás fontosságát, vegyünk egy egyszerű példát. Szeretnénk valamit vásárolni és két beszállító termékei közül kell választanunk. Az egyik (Gyártó 1) gyártó eszközei olcsóbbak, de a gyártó kevésbé foglalkozik a termék minőségével és az üzemeltetési nehézségek minimalizálásával, míg a másik gyártónk (Gyártó 2) termékei ugyan drágábbak, de könnyebben szerelhetők és hatékonyabban üzemeltethetők.
Az első ábrán pusztán az árral foglalkozunk. Itt jól látható, hogy az a gyártó nyerné a beszerzést, amelyik olcsóbban adja a termékeit.
A második ábrán az installálás költségeivel növeljük az árat, ami sokszor elkerüli a figyelmünket. Ilyen költségek lehetnek maga az installálás, az üzemeltetők képzése, a projekt kezelése, ami már a beszerzés után merül fel. Tegyük fel, hogy a második induló tudja bizonyítani számunkra, hogy a terméke gyorsabban felszerelhető, kevesebb tréninget kell tartsunk a személyzetnek. Erre jó példa lehet az, ha egy gyártó az üzembehelyezéshez valamilyen segítséget ad számunkra, vagy a tervezést gyorsítja fel. Hasznos példa lehet még az eszközök leszállításának módja is: Tételezzük fel, hogy a második gyártó készre szerelve szállít, míg az első darabokban szállítja az eszközeit, amit nekünk a helyszínen még össze is kell szerelnünk. Ha ezekkel a plusz költségekkel vizsgáljuk a kérdést, akkor jól látható, hogy kezdenek a számok közeledni egymáshoz, de ne feledjük el, itt még csak az első évben felmerülő kiadásainkkal számoltunk.
Ha kiterjesztjük a számításainkat az első év utánra és megvizsgáljuk a teljes élettartam alatt felmerülő költségeket, akkor a következőkkel kell számoljunk: Egy üzemben lévő rendszer esetében mindig van üzemeltetési költségünk, karbantartási költség, meghibásodás és egyéb nem várt kiadások. Tételezzük fel, hogy a második gyártó hitelt érdemlően bizonyítani tudja, hogy az eszközei kevesebb karbantartást igényelnek, magasabb rendelkezésreállást képesek számunkra adni alacsonyabb fogyasztás mellett. Például úgy képes egy gyártó bizonyítani ezt a feltételezést, ha a termékei tesztelésre kerültek az általunk megadott környezetben, vagy ad számunkra egy esettanulmányt, hogy bizonyítsa állításait (MTBF tanulmány pl.). Ha most vizsgáljuk a számainkat, már a második gyártó képes jobb árakat adni, mint az első, pedig nemrégiben még meg mertünk volna esküdni rá, hogy az a jobb választás.
A kockázat kezelés már önmagában is egy önálló szakma, így nem mélységében vizsgáljuk a kérdést, minden vállalatnak/döntéshozónak ki kell dolgoznia a maga kockázatkezelési modelljét. A kockázat viszont minden egyes beruházás esetén valós és számolni kell vele, hiszen befolyással lehet a beruházás lebonyolítására.
Informatikai rendszerek esetében a legfontosabb kockázati tényezők, amelyekkel számolnunk kell:
Tételezzük fel, hogy az előbbi példa beruházás esetén végeztünk egy kis kockázatelemzést is a Gyártó 1 és a Gyártó 2 esetében is. Az egyes gyártónk ebben a modellben egy rosszabbul szerepel, mint a kettes számú pályázó, mert több feltört rendszerre is találtunk példát, vagy a biztonsági frissítések nem elég gyakoriak az eszközeihez, vagy a kiberbiztonságot nem kezeli számunkra elég kiemelten. Ha az eddigi modellünkhöz ezt is hozzáadjuk, akkor a következőképpen alakulnak a számaink, ami megint csak azt erősíti, hogy inkább az elsőre drágábbnak tűnő, de hosszútávon olcsóbb gyártót válasszuk.
Talán elsőre bonyolultnak és kézzelfoghatatlannak tűnik a TCO számítás, hiszen olyan költségeket akarunk megtippelni, amelyeket nem tudhatunk előre biztosan, de ennek a folyamatnak nem kell szükségszerűen bonyolultnak lennie. Mindig kicsiben kezdjük, olyan kérések elemzésével, amelyeket meg tudunk válaszolni és meg tudunk pontosan határozni, hogy számszerűsíteni tudjuk egy-egy elemzés során.
A TCO egy nagyon fontos és hasznos fogalom, amely egy nélkülözhetetlen eszköz a stratégiai beszerzéshez és a felelős döntéshozáshoz. Mindamellett a TCO számítást már sok iparágban alkalmazzák, ahol bizonyította nélkülözhetetlenségét.
A TCO alapú megközelítésnek van még egy elvitathatatlan előnye, segítségével meg tudjuk teremteni az alapját annak, hogy a megtérüléssel is számolhassunk, hiszen a ponsot hosszútávú költségek nélkül nem tudjuk megítélni, hogy valóban milyen értékeket teremt egy beruházás és azok milyen megtérülést is jelentenek a cégünk számára. A megtérülés, vagy szintén 3 betűs nevén a ROI szintén fontos paramétere lehet egy-egy beszerzésnek, de cikkünkben erre most nem térünk ki.